Amit a munkavédelmi cipőkről tudni érdemes: szabványok

A munkavédelmet keresztül-kasul áthatják a szabványok. Ne tekintsük ezt egy felesleges, bürokratikus macerának, amellyel a cégeket, dolgozókat lehet piszkálni, büntetni, inkább egy olyan eszköznek, amely végeredményben a dolgozókat védi.

A munkához viselhető lábbelikre vonatkozó legfontosabb 3 szabvány az alábbiak. (Ennél persze sokkal több van, de azok rendkívül szűk, speciális területen használatosak pl. tűzoltó csizma)  

EN ISO 20345: a munkavédelmi cipők védelmi képessége 1.

A lábat munka közben sokféle, különböző típusú hatás érheti, ezért nincs egyszerű dolga egy munkavédelmi cipőnek. (Egy munkacipő végeredményben nem is nyújthat tökéletes védelmet, mivel “cipő” és nem bakancs, azaz jellegéből adódóan a bokát nem védi. A cipőnek szerencséje van, mert a szabvány ezt nem figyeli.)

Nagyon leegyszerűsítve a lábujjvédővel rendelkező lábbelik szabványa ez, hiszen az EN ISO 20345 szabványnak megfelelő cipők, bakancsok, szandálok, csizmák mindegyikének kell lábujjvédővel rendelkezni. A besorolás további szintjei az egyes részek, tulajdonságok  tesztelésével és sikeres teljesítésével érhetők el:

  • antisztatikus tulajdonságok
  • fűtőolajnak ellenálló talp 
  • talpátszúrás elleni védelem
  • vízállóság stb.

A munkavédelmi cipő, bakancs szereplése alapján lehet: SB, S1, S1P, S2, S3. Ha csizmáról beszélünk, akkor S4, S5.

 

EN ISO 20347: a munkavédelmi cipők védelmi képessége 2.

Nagyon leegyszerűsítve a lábujjvédővel NEM rendelkező lábbelik szabványa ez - ebben tér el az EN ISO 20345-től. Jelentős különbség, ezért önálló szabványként szerepel. A lábbelik egyéb tulajdonságainak vizsgálata is ugyanúgy történik. 

A megszerezhető besorolások munkavédelmi cipő, bakancs esetén lehet: OB, O1, O1P, O2, O3. Ha csizmáról beszélünk, akkor O4, O5.

 

EN ISO 13287: a munkavédelmi cipők csúszás elleni védelme

Amikor 2 felület érintkezik, akkor tulajdonságaiktól és a köztük lévő közegtől függően különféle módon súrlódnak egymáson. Ha ez a súrlódás kicsi, akkor könnyebben csúsznak egymáson, ha a súrlódás nagyobb, akkor kevéssé, vagy egyáltalán nem csúsznak egymáson. 

A munkavédelmi lábbelik esetében az egyik felület a dolgozó lábán lévő lábbeli (pl. cipő) talpa, a másik, amin a dolgozó áll (föld, trepni, vizes padló, deszka stb.). A cél nyilván az, hogy a munkás se munka közben, se egyszerű, álló helyben ne csússzon el. Természetesen a környezetet a lehetőségekhez képest kell tisztán, csúszásmentesen tartani, de a másik fontos tényező, hogy a dolgozó lábán viselt munkavédelmi cipőnek milyen a talpa, milyen anyagból van, milyen kialakítású.

Az EN ISO 13287 szabványnak való megfelelés azt igazolja, hogy a tesztkörülményeken hogyan teljesített a lábbeli. Ha teljesíti a feltételeket, akkor lehet SRA, SRB, SRC.